"Amikor Ausztrália felfedezői és majd később a telepesek meglátták azt a sok-sok színes rikácsoló valamit, ami ellepte az eukaliptuszerdőket, nemigen gondolták, hogy néhány évtized múltán ezek a kis állatok meghódítják Európát és Amerikát. Manapság már talán nem is tudjuk, hogy ezek a természet ékkövei – mi egyszerűen csak díszmadaraknak hívjuk őket. Bizony-bizony, a madártartásnak hihetetlen kultúrája van. Messzeföldön híresek voltak a magyar solymászok, és bizony aranyárban mérték a legjobban tanított kerecsensólymokat. Manapság persze környezetünkben a leggyakrabban csak a tökéletesen háziasodott tollas barátainkkal találkozunk. A nagyvárosok meghatározó élőlénye például a feketerigó, aki ma már nemhogy nem fél az embertől, hanem még a balkonládákat is meglátogatja, és teljesen természetesen fészkel egy-egy belvárosi ház kertjében. Se szeri, se száma a madárvilág különböző csodáinak: a madaraknak, akik nem tudnak repülni, a madaraknak, akik vándorolnak földrészeken át, a madaraknak, akik a mínusz 20 fokban érzik jól magukat, a madaraknak, akik tudtak alkalmazkodni a 40 fokos sivatagi hőséghez is. A madaraknak, akik itt élnek velünk, és a madaraknak, akik – miközben e sorokat írom, hogy szívvel ajánljam tollas barátainkat – itt csiripelnek a fülembe, és játszanak az íróasztalomon a papírlapokkal. Mert bizony én sem tudok egy kedves, néha szemtelen, néha hangos, de olyan „emberi” madár nélkül élni." Gajdos László Igazgató Sóstó Zoo Nyíregyháza